~ A gyász mindannyiunkban közös, de mindenkiből mást hoz ki. Nem csak a halált gyászoljuk, a veszteséget, a változást, és eltűnődünk miért szívunk annyiszor, hogy miért fáj annyira, nem szabad elfelednünk hogy tudunk változtatni. Így maradunk életben, mikor már annyira fáj hogy fojtogat, az segít túlélni. Ha visszanézünk arra a napra, furcsa mód, hihetetlen mód, nem érzünk már úgy, nem fog ennyire fájni. A gyász mindenkit utolér a maga idejében, a maga módján, a legtöbb amit tehetünk, amit bárki tehet, hogy becsületesek vagyunk. A legrosszabb dolog, a gyász legrémesebb része, hogy nem tudjuk irányítani. A legtöbb hogy átadjuk neki magunkat ha eljön, és ha tudjuk kieresztjük. De a legrosszabb hogy mikor már azt hiszed vége, kezdődik elölről. És mindig, minden alkalommal eláll a lélegzeted.
A gyásznak 5 fázisa van, mindenkiből mást hoz elő, de mindig 5 fázisa van:
                                      *Tagadás
                                      * Düh
                                      * Alkudozás
                                      * Depresszió
                                      * Elfogadás