Ha valaki találkozik az igazival, azt egyszerűen tudja. Másra sem tud gondolni. Ő a legjobb barátod és a lelki társad is egyben. Alig várod, hogy vele élhesd le hátralévő életed. Senki és semmi más nem fogható hozzá.

Furcsák ezek az emberi kapcsolatok. Bármennyire bánthat valaki, a lelked mélyén érzed hogy ő az igaz, nem számít mit tesz, nem számít mivel tipor a földbe, te még is adsz neki újra és újra még egy esélyt. Folyton rá gondolsz, de mi van akkor ha az igazi nem érzi magát készen arra, hogy tényleg IGAZI legyen?... Mivel tudnád végre megváltoztatni a gondolkodás módját? Mivel tudnád végre megértetni vele, hogy igazából TE vagy az, akire szüksége van? Hogy most is, amikor esik az eső, dörög az ég, együtt kéne feküdnötök az ágyban, össze bújva, mert valaki (azaz Te) eszméletlenül fél a dörgéstől, és Ő mindig meg akart védeni mindentől, és szorosan átölelne, magához szorítana, adna egy puszit a homlokodra, mert mindig oda szokott amikor kedveskedni akar, mert nálatok már a homlok puszi nem ciki, hanem megnyugtató... igen, mikor veszi észre hogy ezek a dolgok fontosak? Hogy ezeket csak veled élheti meg... Hogy képes erre éveken keresztül, hogy egyes egyedül csak melletted feküdjön, és csak téged szorítson magához. A lelke mélyén ő is tudja, hogy egymásnak vagytok teremtve. Persze úgy gondolja nem kész még az elsöprő szerelemre, mert bár nem azok a 15 éves gyerekek vagytok, még is azt hiszi gyerek még. Hiába hiszel benne, mert Te hiszel benne... hiába próbálod vele megértetni, egyszerűen nem akarja meghallani. És nem tudod miért viselkedik így... Tudod hogy nem akar Téged elveszíteni Ő sem, de mikor kiöntöd neki a szíved elmondod az érzéseidet vele kapcsolatban, ő csak annyit tud mondani: "sajnálom, ennél többet nem tudok nyújtani". És merő egyszerűséggel nem vesz rólad tudomást. És ez neked igazán fáj, ott legmélyen kínoz! 

Hogy mi lesz veletek? Hogy miért nem veszitek észre, hogy együtt kéne lennetek, hogy végre megpróbáljátok, hogy ő is kipróbálhassa magát egy komoly kapcsolatban, hogy ne mondja azt hogy nem tudja hogy viselkedne... Ha nem próbálja meg, akkor sose fogja tudni...

Talán egyszer észhez tér, talán rá jön hogy veled akar lenni örökre, hogy nektek van dolgotok egymással. Talán te addigra már nagyon messze leszel...de talán a szerelmet nem választhatja el a tenger és számtalan ország. Talán követni fog... a végtelenbe és tovább!