Iszonyatosan fáj! A tegnapi napon még nem fogtam fel mi is történt velem, vagyis de hajnali négykor a bongóba felfogtam, éppen ezért egyszerűen csak elkezdett potyogni a könnyem, és nem tudtam megállítani! Szerencsére voltak ott velem olyan jó barátok akik mondták hogy rájuk mindig számíthatok... Tudom és hálás is vagyok érte, csak az a baj hogy akire rendkívül szükségem lenne, arra nem! És ez fáj!

Dühös vagyok rád! Dühös, mert 10 hónap után nem érdemeltem annyit hogy felhívj, hogy írj, hogy felhívj hogy meggyőzhesselek! Nem tartoztál ennyivel? Az a baj hogy azt mondtad te más vagy mint a többi, és én ezt el is hittem. Erre bebizonyosodik hogy egy szarral se vagy különb! Facebookon szakítani? Tényleg egész egyenes emberre vall a dolog! Hogy miért tetted ezt? Nem tudom! Hogy miért vártad azt hogy én szakítsak? Nem tudom hogy jutottunk ide, nem tudom mi történt.De minden amiben hittem a szemem láttára egyszerre össze omlott...Volt egy tervem... de már nincs!És gőzöm sincs hogy mit tegyek!Nem tudom hogy mit csináljak!És csak itt akarok maradni, nem akarok semmit csak Veled maradni amég csak lehetséges. De nem az! Mert nem adtál nekünk esélyt! Azt mondtad sose cserélnél le, nem kell más stb. Hát mégis :) megmosolyogtató ez a dolog :). De most nem tudom mi legyen, én azt hittem hogy tartunk valahová de mégsem és ez a felismerés egyszerűen gyomorforgató számomra. Szomorú vagyok ha arra gondolok hogy mi van mögöttünk, az a sok szép emlék amikor még a kezemet se engedted el, amikor mindenben mellettem álltál, amikor azt mondtad hogy cica ne aggódj szeretlek és ez nem változik. Hát ez a bajom, hogy de igenis változik! És hogy nálad ez egy gyorsabb folyamat volt! Mert én szeretlek iszonyatosan! Szavakba sem tudom foglalni mennyire. Mert megérintettél, más emberré tettél, és te voltál az első nagy komolysággal bíró ember az életemben! De most elengedlek. Nem tudok mást tenni. Letéptem a képeinket a falról, eldugtam a tablóképeket amik kinn voltak. Csak azt nem tudom hogy a pénztárcámban levővel mit csináljak? Nem tudom hogy veled mit csináljak. Mert téged nem tudlak kidobni a kukába, vagy eldugni! Te teljes valódban itt vagy! Itt vagy elöttem és az emlékeimben! És nem akarok emlékezni, mert fáj! És most már fájt eleget! És minden este, még a mai napon is csak azt kivánom lefekvésnél, hogy te legyél ott velem, ölelj át kiskifliben!
Még ezek után is, hogy így bántál velem csak erre vágyom.... és ez is fáj....