Azt hittem könnyebb lesz. Hogy ahogy a próbákon, majd itt is emelt fővel viselem a dolgot  és kibírom könnyek nélkül. Hát megtörtem. Lehet hogy hisztinek tűnt, nem annak szántam, csak nehéz elfogadni azt, hogy amiért megdolgoztam azért más aratja le a babérokat! Próbáról próbára én csináltam ezeket a szerepeket, mert elöször én tanultam meg, és mert a nő nem járt próbákra. Félreértes ne essék, nem a nőt utálom. Nagyon jó táncos a maga kis stílusában, nagyon jó fej, nagyon szép, aranyos, kedves, és parti arc! Én a főnököt utálom! Mert azt mondja mi vagyunk inkorrektek. Akkor ő mi? ez a lépése mi volt? Minek neveznéd azt hogy van egy táncosod aki mindent bele ad, elvégez mindent amit mondasz neki, aztán te meg fogod magad és lehívsz egy másik táncost egy másik táncegyüttesből és őt rakod a középpontba minden táncban. Igazságtalanság! Velem szemben! Eltörtem ezekért a szerepekért az orromat, mindent beleadtam ebbe az előadásba, a tűrőképességeimet feszegette az a boszi szerep, amikor már századjára csináltuk meg és én csak forgolódtam és forgolódtam és majd széthánytam a fejem. Persze ezek nem fontosak! Táncos vagy, el kell viselned a kudarcokat is! Csak az a baj hogy ő úgy gondolja, hogy nekünk csak kudarcok járnak! Jól esne már egy kis változás!

Mai napon pedig csapó kettő.Jóhet a második fellépés, amikor is papa mama gyerekek és Ákos megnézhetnek a színpadon. Persze nem úgy fognak látni ahogy kéne, ahogy szeretném! Nembaj hiteles leszek, tegnap is ahol bőgni kellett (meg ahol nem:S ) én bőgtem!:S:D
Szóval akkor ma imáim egy része meghallgattatásra talál és vége a kínszenvedésnek, utána pedig leiszom magam úgyhogy Billie Jean is not my lover!!! ;)

Ui pedig csak annyi hogy: LOVE CSAJOK <3

Pá kisaranyom