Tényleg el lehet dobni a barátokat úgy, mint egy használt zsepit? Míg a facebookon elég csak egy gombra kattintanod, hogy búcsút mondj az ismerőseidnek, az életben nem gyógyulnak ilyen könnyen a sebek.
Ma a kezembe akadt az új cosmo, ami mellesleg otthon is megvan, dehát nem bírtam ki hogy ne olvassam el. Főként ezt a cikket. És roppant tanulságos. Mert vannak olyan emberek akik tényleg csak kihasználnak, jól megrágnak aztán kiköpnek.
Volt valaki akivel egy évig szoros barátságot ápoltam, azt mondta hogy csak én tudom így megnevettetni. Eltelt egy nyár és belefutott valakibe, aki még nálam is nagyobb kacagásra bírta. A legszörnyűbb még csak most jön: fel sem tűnt nekem hogy kispadra küldött, amég meg nem láttam az ún. "BFF" gyűrűt a kezén, amire mindig is vágytam és amit én akartam valaha neki adni. Nem az én betűm van benne.Manapság pedig már odáig fajultak a dolgok hogy lelkiismeretfurdalás nélkül beszél ki akárkinek.
Ma már tudom hogy jobb ha teljesen kisurranok az életéből, mert számomra olyan ő DCDEMVNPA-hoz képest mint egy rossz bizsu a drágakövek mellett. HAMIS.
Manapság afféle haverok vagyunk, néha váltunk egy két szót, de azt is tudom hogy nem osztok már meg vele semmit.Olyanok vagyunk mint a házaspár aki a válás után már egymás szemébe tud nézni, de a szeretet sohasem lesz a régi. Túl mélyek a sebek, és még mindig nem hegedtek be.
Azt hiszem a történetem hűen tükrözi hogy a "kapcsolat törlése" gomb nem csak a virtuális világban létezik. A haverok a twitter és a myspace korában könnyen egyértelművé tehetik hogy: "bocs mostantól nem vagy már a dobogósok között a barátok versenyében, új klikket választottam! Most úgy kell viselkednem, hogy ott szeressenek!Mert ha magamat adnám nem lenne boldog az életem. Kell hogy mindenki szeressen!" és látványosan levehetnek a TOP FRIENDS listáról, szándékosan fájdalmat okozva ezzel. Eleinte még éreztem ezt a fájdalmat de ma már csak dühös vagyok, hogy bedöltem, mindent beleadtam és én jártam szarul. És már nem érdekel egy exbarátnő,ilyen remek barátok mellett! :)
Ha már a szándékos fájdalom okozásnál tartunk, nézzük a dolog jó oldalát: számtalanszor találhatod magad olyan helyzetben, hogy nem vakarhatod le magadról azt, aki árt neked, hiszen a rokonod. Ám ha egy hajdani barátról van szó, ÖRÜLJ NEKI HOGY ELTŰNIK AZ ÉLETEDBŐL!!! ;)
És hogy mikor érdemes harcolni egy barátságért, és mikor jobb, ha egyszerűen csak megtanulod elengedni az "exedet", mondván: szép volt, de már nincs bennünk semmi közös, kizárólag rajtad áll. Ha a barátság több bánatot okoz, mint boldogságot, érthető, hogy eszedbe sem jut folytatni. De sokszor csak egy rossz időszakot kell átvészelnetek, amíg ő is magához tér a lázálomból, és rádöbben hogy nélküled nem ugyanaz a csajszi, aki melletted volt. Az én esetemben már felesleges várnom erre. Mert ő mindenki mellett más csajszi. Mintha mindig egy újabb álarcot húzna fel és a régit eldobná. El kell fogadnom azt a tényt hogy naív voltam, hogy azt hittem egy ilyen ember képes megváltozni, hogy valaha képes leszek elviselni őt. Ha vennék egy félbetörhető szíves medált valószínüleg nem lenne elég kétfelé törnöm, hiszen ha körülnézek túl sokan vannak mellettem akik szeretnek, elfogadnak, és a BARÁTAIM. Nekik több darabra törném, és elosztanám közöttük, és nem vesznénk össze hogy ki melyik betűt kapja a BEST FRIENDS-ből. Mert tudjuk hogy ezek felületes dolgok, az a fontos ami a mondanivalója annak a kis darabnak.
Én úgy döntöttem hogy a kapcsolat törlése gombra kattintok. Búcsút mondok:) Úgy hogy viszlát kis hamis :P Nincs szükségem rád :)
... A KAPCSOLAT TÖRÖLVE!
