Utolsó nap. Egy péntek. Átlagosnak indult, hiszen minden péntek egyforma: felkelek, suli, uncsi, szabival haza megyek aztán tánc. Hát ezen a pénteken is felkeltem de valahogy már éreztem hogy más lesz, hogy van egy dolog ami megfogja változtatni a mai napot! 5 órám volt, német óra után az osztályfőnököm mondta hogy jöjjön be mindenki és csukjuk be az ajtót, valaki szeretne elköszönni... ~Szabikám mondanál valamit?:)
                                                       ~ Tanárnő, én nem tudok!:D

Mit is mondhatott volna?:) hogy sziasztok, jó volt veletek hiányozni fogtok? de hiszen ezt tudjuk, nem is kell mondani:) valószínüleg ha mondtam volna jobban zokogtam volna mint amúgy.:/

Kanapéknál állok, Szabira várok...utoljára:) Megyünk lefelé, annál a lépcsőfoknál ahol a múltkor leestem megfogta a kezem hogy nehogy megint előforduljon:D:):( Bárcsak mindig megfogná:( Ő volt a testőröm:(:) Lassan lépkedtünk felfelé a kishegyin. Tudtuk hogy utoljára lépkedünk így együtt felfelé a suliból:) Hogy utoljára köszönhet itt minden egyes embernek hogy ARIGATO:D és én tudtam hogy utoljára éreztem magam ilyen jól hazafelé... Igaz sírva nevettem mert folyamatosan csorgott a könnyem. Elérkeztünk ahhoz a helyhez ahol mindig elválunk. Nem engedtem máshoz! Odabújtam hozzá és sírtam...ő meg megölelt jó szorosan:) És éreztem hogy nagyon nagyon fogunk egymásnak hiányozni:)

Aztán ma suli rádió: kiemelkedő sport teljesítményéért dicséretben részesül (...) a mi Szabink:( Ott egy pillanatra mindenki elhallgatott és csak nézett. Tudták h valaki iszonyatosan hiányzik.

Aztán hiányzókat kérdezték, és valaki minden órán benyögte hogy a Szabi... legszívesebben üvöltöttem volna hogy NE MOND MÁR BAZDMEG MERT A SZABI MÁR NEM JÁR IDE ÉS SOHA TÖBBÉ NEM LESZ ITT EGY ÓRÁN SE!

Aztán Földrajz óra, minden fölrdjazon a kezét maszíroztam miközben zenét hallgattam! És most nem volt ott:(

Szabikám várunk haza szombaton <3 és Nagyon nagyon nagyon hiányzol!